Az alexandrit gyógyhatása
A természetes, alexandrit (sötét zöld chrisoberill) igen nagy becsben tartott drágakő.
1833-ban az Ural-hegységben -azon a napon fedezték fel, amelyen a későbbi II. Sándor orosz cár nagykoruságát ünnepelték, így a krizoberillnek ezt a ritka fajtáját Alexandritnak nevezték.
Legfőbb jellemvonása, mely őt minden más krizoberilltől megkülönbözteti, puszta szemmel is észlelhető kétszínüsége (dichroismus).
Az Alexandrit kristályok ugyanis ráeső fényben smaragdzöld áthaladó fényben vörös szinüek.
Már elnevezésének eredete is sejteti fejedelmi mivoltát, hiszen az alexandrit egyike a legritkább és legkeresettebb drágaköveknek.
1 ct feletti kövek értéke elérhetik a 100,000 $/ct árat is, ami az összes drágakõ közül a legmagasabb kereskedelmi árnak tekinthetõ.
Az alexandrit drágakő ritkasága miatt sosem válhat tömegcikké.
Mivel sokáig csak oroszországi előfordulását ismerték, az oroszok nemzeti kövüknek tekintették, s ma is rendkívül nagyra becsülik.
Ma már az Urálban nem találnak Alexandritot, elsősorban Ceylonban ismeretes a legfontosabb alexandrit lelőhely.
Az Alexandrit a 10 legritkább drágakövek közé tartozik ( a gyémánttól is ritkább és drágább), Gyakrabban találnak zárványos kevésbé tetszetős, átlátszatlan kisebb darabokkal, az is meglehetősen magas árban, így ezt is, -mint minden más drágakövet meggpróbálják mesterségesen előállítani.
A mesterségesen előállított, speciális eljárással, a természetes alexandritban megtalálható alapanyagok laborban történő előállításával színtiszta, zárványmentes színváltó, megfizethető kristályok kerülnek forgalomba.
A lab. alexandrit kémiai képlete, keménysége megeggyezik a valódi drágakő tulajdonságaival.
(speciális müszerrel természetesen kimutatható, hogy nem természetes képződmény, és értéke meg sem közelíti a tetmészetes drágakő árát).
